KIVONSZOL tárgyas ige
<Vmely nehéz tárgyat, ritk. vonakodó személyt> vonszolva kivisz, kihúz vhonnan, vhova, vhol.
A holttestet kivonszolták az udvarra. □ Rémületében elájult,
úgy vonszolták ki lábánál fogva. (Jókai Mór) Szitkozódott
még az utcán is, ahová a katonáknak végre sikerült kivonszolni. (Kuncz Aladár)
- kivonszolás; kivonszoló; kivonszolt; kivonszoltat.