KIPRÉDIKÁL [i-p] tárgyas ige
<Pap templomi prédikációjában> rendsz. elítélőleg, feddő szavakkal név szerint v. általánosságban körülírva megemlít vki(ke)t.
A pap kiprédikálta a dologkerülőket. □ Nem szeretném, hogy a tiszteletes úr kiprédikáljon
(Jókai Mór)
- kiprédikálás; kiprédikáló; kiprédikált; kiprédikáltat.