KIPAPOL tárgyas ige (
régies)
<Pap egyházi beszédben a hívek előtt ismert személlyel kapcsolatban> rendsz. elítélőleg, feddő szavakkal megemlít vmit; kiprédikál. □ [A komáromi lelkész] még a halotti búcsúztatójában is kipapolja, hogy íme ez volt ama balgatag ember
(Jókai Mór)
- kipapolás; kipapoló; kipapolt.