KIMESTERKEDIK tárgyas ige
Ügyeskedve v. ravaszul kitervel, kimódol, ill. megcsinál, véghezvisz vmit.
Olyan pompás zárat mesterkedett ki, hogy csodájára jártak. □ Ő mesterkedte azt ki, hogy a fiatal vőlegény elszakadjon még nem is ismert hites arájától. (Jókai Mór)
- kimesterkedés; kimesterkedett; kimesterkedő.