KIDÜLLED tárgyatlan ige
<Testrész, főleg szem> terjedelmében többé-kevésbé megnövekedve v. helyéből kimozdulva kiáll.
Kidülled a hasa, a melle. □ Mért tetted? ordított rá a rendőr, szélesre tátva nagy száját a harcsabajuszával, és a szeme kidülledt. (Kosztolányi Dezső)
- kidülledés; kidülledő; kidülledt.