KELTEGET  [e-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e, ë] költöget
Hosszasan, huzamosabb ideig igyekszik vkit kelteni (1). 
Hiába keltegették, csak aludt tovább. □ Az úrfi nehezen ébredt. Fél óráig kellett keltegetni. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: felkelteget; kikelteget.
 - keltegetés; keltegető.