KŐKOCKA főnév
Kocka alakúra faragott kődarab, kőtömb. □ Ott fest [a romok közt], a ledőlt kőkockát használva zsámolyul. (Jókai Mór) || a. Utca, tér burkolására haszn., kocka alakú kő.
Az utca kőkockái. Léptei kopogtak a kőkockákon. □ A móló kőkockáin
kékzubbonyos öreg hajómunkások aludtak. (Kuncz Aladár)