KÖZÖNYÖSSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A közönyös melléknévvel kifejezett állapot, tulajdonság; vkinek ilyen volta; közömbösség, nemtörődömség, egykedvűség. Közönyösséget mutat, tanúsít; közönyösséggel viseltetik vki, vmi iránt. □ Tettetett közönyösséggel törte fel a levelet. (Tolnai Lajos)