KOOPERÁCIÓ [ë] főnév -t, -ja
(
választékos) Együttműködés, összeműködés vmely közös cél elérésére. || a. (
üzemi élet,
1945 után) <A szocialista iparban> a társadalmi munkamegosztásának olyan tervszerű formája, módja, amely abban áll, hogy a termékek egyes részeit sajátosan erre a célra berendezett üzemekben gyártják, s a szakosított üzemek egymással együttműködnek.
A Csepeli Teherautógyár kb. 3040 vállalattal folytat kooperációt. Az öntők és a hengerészek kooperációját megszervezték.