Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
KONZERVATÍV [ë] melléknév és főnév (régies írva: conservativ is)
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely a régi rend fenntartásához ragaszkodik, az újításokkal, a haladással szembehelyezkedik; maradi. Konzervatív tanár, tudós; konzervatív körök. || a. (bizalmas) Régi divathoz, szokásokhoz, elvekhez, életformához ragaszkodó <személy>; ósdi. Konzervatív öregúr.
2. Konzervatív személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Konzervatív elvek, világnézet. □ Öreges, túlzottan kozervatív álláspontja volt mindenről. (Kuncz Aladár)
3. (politika) A haladó pártok radikális törekvéseivel szemben a tőle képviselt osztály(ok) helyzetének és érdekeinek megfelelően a múlt intézményeihez, jogrendjéhez mereven ragaszkodó <párt>. Az európai konzervatív pártok. □ Az eszme futó lángként [= futótűzként] terjedt az országban, s a nagy birtokú konzervatív pártot legkényesebb oldalán találta. (Vas Gereben)
II. főnév -ot, (-ja)
1. (rendsz. többes számban) (politika) <Főleg polgári társadalmi rendszerű országokban> a konzervatív párthoz tartozó személy. A választáson a konzervatívok megbuktak.
2. (régies) Konzervatív (I. 1) személy. □ Erkölcsöt prédikál ma e hazában mindenki konzervatív és liberális, gazdag és szegény. (Ady Endre)