KARAJ [1] főnév -t, -ok, -a
Általában egyes házi emlősöknek a gerinc melletti értékes húsa mint emberi táplálék. →
Hosszú karaj; → rövid karaj. □ A mészárosnál karajt vettem vacsorára. (Kosztolányi Dezső) || a. A sertés húsának ez a része; sertéskaraj.
Kérek egy félkiló karajt. || b. Az ebből készült húsétel.
Füstölt karaj. Ebédre rántott karaj volt.
- Szóösszetétel(ek): disznókaraj; sertéskaraj.