KONVENT [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e] (
régies írva: convent is)
- 1. (történettudomány) A francia polgári forradalom törvényhozó testülete 1792-től 1795-ig. □ Az árulás emelt fővel kacag, | S tőrt élesít a Convent padjain. (Madách Imre) Már elkészült a forradalmi naptár S a konvent elfogadja lelkesen. (Juhász Gyula)
- 2. (vallásügy) <Némely régibb szerzetesrendben> a fogadalmat tett, szavazatra jogosult tagok összessége. □ Nyomban összeült a convent a sajóládi apát megválasztása végett. (Jókai Mór) || a. (ritka, vallásügy) <Ugyanezekben a szerzetesrendekben> e rendtagok által lakott épületrész.
- 3. (vallásügy) (Egyetemes) konvent: a magyar református egyház legfőbb kormányzó és végrehajtó szerve. || a. Az egyetemes konvent székháza. Becsöngetett a konvent kapuján.
- Szóösszetétel(ek): konventbiztos.