KONTINENS [ë v. e] főnév -t v. -et [ë], -ek, -e [ë, e] (
régies írva: continens is) (
földrajz)
- 1. Földrész, világrész. A kontinensek közötti forgalom. Ázsia a legnagyobb kontinens. □ [Párizs] Nemes erjedése | elég, hogy egy kontinensnek talaját átássa-vésse. (Babits Mihály) Amerikánál messzebb kontinens | felé ringatsz, alighogy megjelensz, | Álom. (Szabó Lőrinc) || a. (választékos, sajtónyelvi) Az európai szárazföld <Angliához, ill. a Brit-szigetekhez viszonyítva>. □ Nincs
Dalra itthon tárgy elég? | Nem férünk a kontinensen, Albion is kéne még? (Arany János)
- 2. (ritka) (Nagy, összefüggő) szárazföld. Az eurázsiai kontinens; a kontinensek éghajlata.
- kontinensi.