KONGAT ige -tam, -ott, ..asson (
hangutánzó)
- 1. tárgyas Több ízben úgy húz, ráz v. üt meg vmit, hogy az kongó hangot ad. Kongatja a harangot, a hordót, a kolompot. □ Kongatják a harangot: Űzik már a farsangot. (Csokonai Vitéz Mihály) A vonat álmos élete megélénkült
Kalapácsokkal kongatták az áthevült kerekeket. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) Tűzvésznek v. más veszedelemnek a jelzésére félreveri a harangot. Kongatnak, tűz van valahol!
- 2. tárgyatlan (tájszó) Nagyobb, főleg karikás ostornak a levegőben való megforgatásával, majd hirtelen visszarántásával több ízben mély, dördüléshez hasonló hangot idéz elő. □ Kongatott az ostorával nagyokat alföldiesen. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: belekongat; elkongat; megkongat.
- kongatás; kongatható; kongató; kongatott.