KONDUKTOR főnév -t, -ok, -a
- 1. (régies) <Villamoson, vonaton> kalauz, jegykezelő v. kocsivezető. □ Odaültem a konduktor mellé. (Tolnai Lajos) A magyar konduktort csaknem megcsókolom az ország határán. (Gárdonyi Géza)
- 2. (villamosság) Áram összegyűjtésére alkalmas, elektromosságot vezető test.
- 3. (orvostudomány) Sebészeti műszer, amelynek segítségével mélyebben fekvő beteg testrészbe v. a testbe vizsgáló eszközt v. kötszert illesztenek.
- konduktori; konduktorság.