KONDENZÁTOR [ë] főnév -t, -ok, -a (
műszaki nyelv)
Általában sűrítő gép, szerkezet.
- 1. <Gőzgépben> készülék az összenyomott, fáradt gőz lehűtésére, cseppfolyósítására. → Keverő kondenzátor; a gőzturbina kondenzátora.
- 2. (villamosság) Egymástól szigetelő réteggel elválasztott két v. több vezetőből álló készülék, amellyel elektromos töltést lehet felhalmozni, tárolni; sűrítő →. Csatoló kondenzátor; forgó kondenzátor: <rádióban> olyan k., amelynek kapacitása forgatással változtatható; kereső, lemezes, visszacsatoló kondenzátor; a kondenzátor fegyverzete, kapacitása. A leydeni palack és a Franklin-tábla kondenzátora.
- kondenzátoros.