KOMPOZÍCIÓ főnév -t, -ja (
régies írva: compositio is)
Általában részekből, különféle elemekből összeállított egész, egység; összetétel, szerkezet.
- 1. (irodalomtudomány, művészettörténet) Vmely mű felépítése, az egyes részek kölcsönös viszonya; a műalkotás tartalmi és formai elemeit arányos, rendezett egységbe fogó szerkezet. Regényéből hiányzik a kompozíció. A szobor kompozíciója aránytalan. □ Az álom motívumát
művészileg dolgozta be drámája
szövetébe. Ez
példája annak, mily
finom érzékű Sophocles compositiója. (Péterfy Jenő) A komédia anyaga sovány; a kompozíció fáradtságra valló. (Ambrus Zoltán)
- 2. (művészettörténet) Ilyen szerkezetű, rendsz. több alakot ábrázoló műalkotás. Egy hatalmas kompozícióval szerepel a kiállításon. || a. (művészettörténet) Nem határozott témájú, díszítő v. kísérleti jellegű kép, szobor.
- 3. (zene) Zenei alkotás, zenemű, szerzemény. Új kompozícióját mutatta be zenekarral.
- 4. (vegyi ipar) Különféle illatú alapanyagok elegyítésével készült új illatszer. || a. (vegyi ipar) Különféle ízű és illatú alapanyagok elegyítésével nyert anyag, amelyet az élelmiszeriparban szeszes italok, kül. likőrök készítésében ízesítésre, illatosításra használnak.
- 5. (fémipar) Ón és ólom összetételéből álló fém, amelyet a csapágyak bélésének kiöntéséhez használnak.
- kompozíciójú; kompozíciós.