KOMPLEX [ë v. e] melléknév -en [e] v. -ül, -ebb [e]
(
választékos) Általában több különnemű tényezőből bonyolultan összetevődő.
Komplex jelenség, művelet. || a. (
vegyi ipar) Több elemből összetett.
Komplex kötés: olyan k., amelyben egy központi atomhoz v. ionhoz több atom v. gyök úgy kapcsolódik, hogy az oldatban egy iont alkotnak;
komplex só: olyan só, amely két só egyesüléséből keletkezett, és amelynek alkotó ionjai (a só) oldatában külön-külön nem mutathatók ki. || b. (
mennyiségtan)
Komplex szám: egy valós és egy képzetes szám összegéből v. különbségéből álló kifejezés (pl. 3+2i; 32i). || c. (
tudományos,
üzemi élet,
1945 után) Olyan <módszer, eljárás stb.>, amely a különféle tudományágakban, gyakorlati munkaterületeken stb. haszn. módszereket s elért eredményeket együttesen alkalmazza.
Komplex gépesítés, kutatás, módszer; területi egységek komplex fejlesztése; komplex módon szervez.
- Szóösszetétel(ek): komplexbrigád.