KAPPAN főnév -t, -ok, -ja
- 1. Fiatal korában kiherélt kakas. Kappant hizlal. Vacsorára levágott egy kappant. □ A vasúti pályaőr felesége
darált kukoricát hint a kappanjainak. (Nagy Lajos) || a. Ennek húsa, ill. a belőle készült étel. Sült kappan.
- 2. (népies, bizalmas, gúnyos) (Vén) kappan: nők körül legyeskedő idősebb v. nemileg tehetetlen férfi. Mit kerülget az a vén kappan? □ Lecsepűltek minden becsűletes legényt, Lajhárnak, kappannak csúfolták a szegényt. (Csokonai Vitéz Mihály)
- kappanos.