KOSZTOS  melléknév és főnév -t, -ok, -a (
elavulóban)
Magánszemélynél pénzért v. más ellenszolgáltatásért rendszeres élelmezésben, ellátásban részesülő (személy). 
Kosztos diák; kosztost → fogad; kosztosokat tart. □ A Nagyék kosztosai 
 mintha kövérebbek volnának, mint a Molnáréké. (Mikszáth Kálmán) Szindbád 
 ott lakott egy évig és két hónapig mint kosztos diák. (Krúdy Gyula)
- Szóösszetétel(ek): 1. kosztosasszony; 2. bentkosztos.