KOMENCIÓ [e] főnév -t, -ja kommenció [ë v. e] (csak egyes számban) (népies, 1945 előtt)
Főleg (mező)gazdasági cselédek, alkalmazottak egész évi munkájáért szerződésben megállapított v. megegyezés szerint adott természetbeni fizetség, járandóság. A béres, a gulyás, a kertész, a kocsis, a kovács, a községi csősz komenciója. Kétszer annyi komenció sem lett volna elég a tisztességes megélhetésre. Kimérte a komenciót. □ A juhász csak azt az egyet kötötte ki: Hogy adnának illő kommenciót neki. (Sárosy Gyula) Annak jó volt, akinek már két-három fia dógozott, mert az is megkapta a komenciót, de akinek még apró vót a gyereke, az sokat éhezett, mert olyan kicsi vót a komenció. (Móricz Zsigmond)