KOLOSTOR főnév -t, -ok, -a
Az az épület, amelyben vmely férfi v. női szezetesrend tagjainak egy csoportja, közössége lakik.
Bencés kolostor; buddhista kolostor; kolostorba → megy; kolostorba → vonul. □ Mintha e nyolcszáz éves kolostor lelke
testet öltött volna. (Kuncz Aladár) Kolostor mélyén voltam gyermek én. (Juhász Gyula)
- Szóösszetétel(ek): 1. kolostorablak; kolostorcella; kolostorkert; kolostorudvar; 2. apácakolostor.
- kolostori.