KOLBÁSZ főnév -t, -ok, -a, (
tájszó) kalbász
- 1. Állati bélbe v. mesterséges (papír-, celofán-) burokba töltött, különféleképp fűszerezett, vagdalt v. darált hús, amelyet sütve, főzve v. nyersen esznek. Fokhagymás, főtt, füstölt, húsos, sült kolbász; → csabai kolbász; → debreceni kolbász; → gyulai kolbász; a kolbász héja, tölteléke; kolbászt tölt, füstöl. Két szál kolbászt vett. □ Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye, Éhes gyomornak bűbájos zene. (Arany János) Végy kolbászt és végy kenyeret, | őrizd meg jól az életed. (József Attila) Vág egy darab kolbászt, s hallgatagon, lassan majszolja. (Nagy Lajos)
- 2. (átvitt értelemben, régies) Ütéstől, ritk. nyomástól a testen keletkezett hosszúkás dudorodás, hurka (2a). □ Szeme közé vágott a lovasnak, úgy, hogy mindjárt kék kolbász támadt a halántékán. (Mikszáth Kálmán)
- Szólás(ok): ld. bor.
- Szóösszetétel(ek): 1. kolbászgyár; kolbászgyártás; kolbászkészítés; kolbásztöltelék; kolbásztöltés; kolbásztöltő; 2. házikolbász; szárazkolbász.
- kolbászos.