KOHOL tárgyas ige -t, -jon (
régies)
Kigondol, (ki)tervel vmit; kieszel, kiagyal. □ Tán senki sem kohol már terveket. (Madách Imre) || a. (
választékos,
rosszalló)
<Vmely valótlan állítást, hírt, rágalmat> kitalál, terjeszt.
Hamis vádat koholt vki ellen. Ez nem lehet igaz, ezt csak koholták. □ Valamit említettél az előbb
Igaz-e az? Vagy csak úgy vaktában koholtad? (Gárdonyi Géza) || b. (
régies,
rosszalló) <Rossz, ártó szándékú, bűnös dolgot> tervez vki, vmi ellen. □ Gonosz cselt koholt ellene. (Jókai Mór)
- koholás; koholható; koholó.