KOCCINTÁS főnév -t, -ok, -a kocintás (
hangutánzó)
Általában a koccint igével kifejezett cselekvés.
Halk koccintással adott jelt az ablakon. || a. Kül. szeszes itallal töltött pohárnak, ivóedénynek ily módon a más(ok)éhoz való odaérintése.
Koccintásra emeli poharát. Koccintás nélkül akarsz inni? Söriváskor nincs koccintás.