KELMEISÉG  [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (régies, irodalomtudomány)
<A Petőfit utánzó lírai költészetben> a népiességnek pusztán formai, külsőséges alkalmazása, művelése. || a. Tág. ért. a tartalomtól elszakított forma művelése; formalizmus. □ A cosmopolita 
 a költészetben 
 az ihlet hiányát kelmeiséggel 
 pótolja. (Arany János)