KÓKLER [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -e [e] v. -ja (
rosszalló)
- 1. Vásári komédiás, mutatványos; csepűrágó. □ Teleszedtem kis markomat eleven parázzsal és úgy felhólyagosítottam a tenyeremet, hogy Mucius Scaevola énhozzám képest csak egy kókler volt. (Móra Ferenc)
- 2. (átvitt értelemben) Másokat hamis módon, szemfényvesztő fogásokkal magának megnyerő személy. Ez nagy kókler, vigyázz! □ A kóklerek Ez volt a címe a vezércikknek, és a polgármester pártját szidták benne. (Babits Mihály)
- 3. jelzői használat(ban) A kóklerek (12) közé tartozó <személy>. Kókler alak.
- 4. jelzői használat(ban) Az ilyen személyre jellemző <eljárás>. Kókler fogás.