KOKTÉL főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -je [e] v. -ja (
régies írva: cocktail is)
Többféle szeszes és ízesítő folyadék (likőrök, pálinkák stb.) összekeverésével v. főleg összerázásával készített, rendsz. kesernyés ízű szeszes ital.
Egy pohárka koktél. □ Cocktailt iszik édes meggyszesszel | s elsurran a déli expresszel. (Babits Mihály) Elhatározta, hogy ezentúl kevesebbet fog dohányozni, és a napi tíz cocktailt is lecsökkenti ötre. (Hunyady Sándor)
- Szóösszetétel(ek): koktélkeverő; koktélparti.
- koktéles; koktélez v. koktéloz.