KOCCAN tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben) (
hangutánzó)
<Kemény, rendsz. csontból, üvegből v. fémből való tárgy> vminek nekiütődve egy pillanatig hallatszó, nem nagyon éles, csengő v. kongó hangot ad.
Koccan a pohár. A villa koccant a tányéron. □ Gerelyt vete rája; de gyengén Koccant az paizsán, s leesett a földre rezegve. (Vörösmarty Mihály) Lázas kis arcát | felénk emelte
Fehér fogán ezüst kanálka koccant, | torkába néztek. (Kosztolányi Dezső) || a. (
ritka) Koccanva (1) nekiütődik vminek.
Feje az ajtónak koccant. □ Járkált a fenékre fordított Hordók közt
Féltem, ha koccanni talál kardja vége, Elárul a hordók hangos üressége. (Arany János)
- Igekötős igék: megkoccan; összekoccan.
- koccanás; koccanó; koccant melléknév.