KÁPLÁN főnév -t, -ok, -ja (
vallásügy)
Segédlelkész.
Falusi káplán. □ Sohasem felejthette el azon időt, melyet mint gránátos ezred tábori káplánja
háborúban töltött. (Eötvös József) A káplánom is elhagyott, s így egyedül húzom az igát. (Tompa Mihály) Elkerült a városból
a szép szavú káplán. (Kaffka Margit) || a. (
régies) Gazdag földesúr v. főúr házi, udvari papja.
Házi káplán; udvari káplán.
- Szóösszetétel(ek): káplánszoba.
- kápláni; káplánság.