Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Házi szárnyasként tartott, rendsz. fehér tollú, lapos, sárga csőrű, esetlen járású, jól úszó, sohasem repülő, gyorsan hízó, ízes húsú állat; réce, ruca (Anas domestica). Hízott, kövér, sovány kacsa; a kacsa hápog; kacsát → töm; kacsát úsztat, vág. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas, tréfás) nyeli, mint a kacsa a nokedlit: gyorsan, mohón bekapja, nyeli. □ A pocsétában egy vén kácsa gázol. (Juhász Gyula) Egy kácsa felriad, | totyog, farát mozgatja, meg-megáll, | majd hármat hápog. (Radnóti Miklós)
2. Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. Sült kacsa; kacsát süt; szereti a kacsát. Ebédre kacsa volt. □ A fánk puffadoz a zsírban, | kácsa, csirke, pulyka fő. (Kosztolányi Dezső)
3. Vadkacsa. Kacsára vadászik. Három kacsát lőtt.
4. <Kórházakban> olyan üvegedény, amelybe fekvő beteg férfiak vizelnek.
5. (sajtónyelvi) Valótlan hír. Hírlapi kacsa. Kacsa volt az egész! □ Megüthette füledet a hír, mi kacsa gyanánt az egész hírlapvilágot berepdeste. (Arany János) Nyilatkoztak a doktorok azon hírlapi kacsa ellenében, hogy az Altorjay sebe életveszélyes volna. (Mikszáth Kálmán)