KACS főnév -ot, -a, (
népies) kaccs
1. Vékony csavarodó szár v. módosult levél, amellyel némely növény fogódzik, kapaszkodik.
A bab, a dinnye, a szőlő kacsa. || a. (
tájszó) <Haszonnövényen> eltávolítandó fattyúhajtás.
A dohány, a paradicsom kacsa.
- 2. (tájszó) A levelet kettéosztó vastag ér, a levél főere. || a. (tájszó) A madártollnak az a része, amelyből kétfelől a pelyhek sorjában kinőttek.
- 3. (tájszó) A kasza v. evező nyelén levő fogantyú, mankó.
- Szóösszetétel(ek): szőlőkacs.
- kacsos; kacsoz.