KACAGTATÓ melléknév -n v. -an, -bb (tájszó v. kissé választékos)
Olyan <dolog>, amely kacagásra késztet, kacajra fakaszt. Kacagtató látvány; a színdarab kacagtató jelenetei. A szerző felolvasta elejétől végig kacagtató humoreszkjét. □ Mi akkor a magasztos, nagyszerű? |
Az, ami másnak tán kacagtató. (Madách Imre) [Arisztophanész] gyakran vastag egyértelműségek sarából építi föl színes, kacagtató világát. (Péterfy Jenő) No már az igazán kacagtató egy levél
(Mikszáth Kálmán)