KÁBUL tárgyatlan ige -t, -jon
Fokozatosan kábult állapotba jut, bódul, szédül. □ Julis bámulva, csaknem kábulva állott. (Eötvös József) Úgy érezte, hogy a munka nemigen megy, feje kábul. (Tolnai Lajos)
- Igekötős igék: belekábul; elkábul.
- kábulás; kábuló.