KOBALT főnév -ot, -ja
(
vegyi ipar) A nikkellel rokon, fehéres fényű, ritkább fém (Co); elsősorban a nemes acél gyártásában alkalmazzák. || a. (
vegyi ipar) Ebből v. vegyületeiből készített, főleg kék színű festék.
Kobalttal von be. || b. (
ásványtan) Ennek vmely érce.
Az országban kobaltot is bányásznak.
- Szóösszetétel(ek): kobaltbesugárzás; kobaltérc; kobaltfesték; kobaltkék.