KIVEZETŐ melléknév
Az, aki, ami kivezet. Az erdőből kivezető ösvény; kivezető út: (átvitt értelemben is) a nehéz helyzetből való kijutást lehetővé tevő körülmény, helyes megoldás. Megtalálta a kivezető utat. □ A menekvők szekerei
sűrű tömegben torlottak [= torlódtak] meg a városból kivezető széles főutcán. (Jókai Mór)