KIPROVOKÁL [i-p] tárgyas ige
<Olyan cselekedetet, megnyilatkozást> kényszerít, erőszakol ki vkiből, amelyet az illető nem akart v. vonakodott megtenni.
Kiprovokálja a bókot, az elismerést, a hazakísérést, a meghívást, a szidást, a támadást, a vitát.
- kiprovokálás; kiprovokálható; kiprovokáló; kiprovokált; kiprovokáltat.