KILÉLEGZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A kilélegzik, ill. kilélegez igével kifejezett cselekvés, élettani tevékenység; a légzési folyamatnak második szakasza: az elhasznált levegőnek a tüdőből való kibocsátása a légcsövön és a szájon, ill. orron át; kilégzés.
Belélegzéskor emeljük föl, kilélegzéskor eresszük le karunkat.