KIISMERSZIK [e] tárgyatlan ige -ett [ë]; -enék (-ene) [e, e-e], (tájszó) kiösmerszik (csak 3. személyben, felszólító módban nem haszn.) (ritka)
<Vmely dolog, jellemző vonásai következtében> több közül felismerhető. □ A király sátora
Messze kiösmerszett a többitől, bátor Egymást érte ottan a sok úri sátor. (Arany János)