KÓKLERSÉG [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (
rosszalló)
- 1. A kókler (1) mestersége; csepűrágás, szemfényvesztés. Kóklerséggel foglalkozik. □ Régi mutatvány. Magam sem tudom, | Nem kóklerség-e? (Tóth Árpád)
- 2. Kókler (2) módjára való viselkedés; szélhámoskodás. || a. Kisebb szélhámosság, csalás. Sok kóklerséget követett el.