Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
KÓKLER [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -e [e] v. -ja (rosszalló)
1. Vásári komédiás, mutatványos; csepűrágó. □ Teleszedtem kis markomat eleven parázzsal és úgy felhólyagosítottam a tenyeremet, hogy Mucius Scaevola énhozzám képest csak egy kókler volt. (Móra Ferenc)
2. (átvitt értelemben) Másokat hamis módon, szemfényvesztő fogásokkal magának megnyerő személy. Ez nagy kókler, vigyázz! □ A kóklerek Ez volt a címe a vezércikknek, és a polgármester pártját szidták benne. (Babits Mihály)
3. jelzői használat(ban) A kóklerek (12) közé tartozó <személy>. Kókler alak.
4. jelzői használat(ban) Az ilyen személyre jellemző <eljárás>. Kókler fogás.