KOCÓDIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. (ritka, tájszó, hangutánzó) <Edény, golyó stb.> összeütődik, összekoccan.
- 2. (főleg többes számban) (átvitt értelemben, népies) <Vmely jelentéktelen dolog miatt> perlekedik, veszekedik, összezördül vkivel. Min kocódtok már megint? □ Kocódni kissé, ez is emberi. (Arany János) Szüntelen kocódnak a magyar urak. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: összekocódik.
- kocódó.