KOCÓDÁS főnév -t, -ok, -a (
népies)
A kocódik igével kifejezett (kölcsönös) cselekvés, magatartás, megnyilvánulás; jelentéktelen perpatvar, összeszólalkozás, összezördülés.
Mindennapos volt köztük a kocódás. □ Egy kis irodalmi kocódás sem ártana megint. (Arany János) A vén apja elég ostoba volt, hogy francia nevelőnőt tartson neki
Emiatt sok kocódásuk volt. (Jókai Mór)