KIVÁLTÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a kivált [1] igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit, vkit kiváltanak (vhonnan).
- 1. Vminek, vkinek vmely lekötöttségből, másnak a hatalmából, birtokából ellenérték fejében való kiszabadítása, magunkhoz vétele, váltása. A birtok, az elvámolt küldemény, a letét, a poggyász, a zálog kiváltása; a foglyok, a rabok kiváltása; óra, téli kabát kiváltása a zálogházból. Mennyit kell fizetni a kiváltásért? || a. Vkit megillető, vkinek járó dolognak ellenérték fejében való megszerzése, megvásárlása. A bérlet, a jegyre járó élelmiszer, az igazolvány, az utalványra küldött pénz, a postacsomag kiváltása. Mibe került a kiváltás?
- 2.* Vminek (élettani, szellemi) hatás révén való előidézése, keltése, okozása. Csömör, kéjérzet, undor kiváltása; lelkesedés kiváltása.
- 3. (építészet) Vmely terhet hordó épületrésznek, tartószerkezetnek másik hasonlóval való helyettesítése. Az oszlop, a pillér kiváltása.
- kiváltási.