KISZEDEGET tárgyas ige
<Több darabból, részből, mozzanatból álló dolgot> lassan, apránként, több részletben kiszed, kivesz vhonnan.
Kiszedegeti a konkolyt a búza közül; kiszedegeti a szálkákat a halból; kiszedegeti a pénzt a takarékból. Apránként kiszedegette belőle az igazságot. □ Édesanyám
kiszedegette a pénzecskéket a zsebemből. (Móricz Zsigmond)
- kiszedegetés; kiszedegetett; kiszedegető.