Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIVILÁGÍT ige
  • 1. tárgyatlan <Fényforrás> vmely külső helyre (is) veti, árasztja fényét. A lámpa kivilágít az utcára. A tűz kivilágít az udvarra. □ A konyhából kivilágít a lobogó tűz. (Jókai Mór)
  • 2. tárgyatlan Vki a lámpa, gyertya stb. fényét kívül levő hely felé irányítja. Kivilágít az udvarra az érkezőknek. Világíts ki, sötét van itt az utcán. □ Az ajtóhoz lépve, felnyítá azt, kivilágítva az udvarra. (Jókai Mór)
  • 3. tárgyas <Helyiséget, zárt teret, területet> erős fénnyel, ill. több fényforrás fényével áraszt el, tölt be. Kivilágítja a szobát, a teret, az udvart. □ A vármegyeháza úgy ki volt világítva, mintha fáklya égne … a pusztai éjszakában. (Móricz Zsigmond) || a. <Ünnepi alkalomból építményt, helyet> lampionok, fáklyák, lámpák fényével eláraszt. Érkezésekor kivilágították a várost. □ Az emlékmű ki van világítva … Mennyi ünnep egy hónap alatt! (Petőfi Sándor) Este az egész várost kivilágították. (Móricz Zsigmond)
  • kivilágítható; kivilágító; kivilágított; kivilágíttat.