Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (rendsz. többes számban) (történettudomány) Jog(ok összessége), amely vmely közösségnek, kül. társadalmi osztálynak másokkal szemben előnyös helyzetet biztosít. Nemesi, rendi kiváltság; társadalmi kiváltságok; vmely városnak a királytól kapott kiváltságai; kiváltságokban részesít vkit; kiváltságairól lemond; kiváltságokat ad, élvez, oszt, visszavon; kiváltságaitól megfoszt vkit; kiváltságaival él. □ A nemesség sáncokat épített maga körül, melyek mögött kiváltságait századokon keresztül védelmezni tudta. (Eötvös József) Új hazát kell alkotnotok, Egy új hazát, ahol ne légyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai. (Petőfi Sándor) || a. (jogtudomány) A közönséges jogtól eltérő, kivételes jog.
2. Különleges, csak egyes személyeknek megadott engedély. Kiváltsága van rá, hogy Ne kívánj magadnak kiváltságokat. □ Az első időben kiváltságot csak egy magát szobrászművésznek mondó német ember élvezett. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, ritka) Különlegesen kedvező elbírálás. □ Mivé lenne az irodalom, ha kiváltságot követelne a rossz írónő lovagias tekintetekből ! (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka) Olyan képesség, amely sajátos, megkülönböztető helyzetet teremt vki, vmi számára. A gondolkozás az ember kiváltsága.