KISIMUL  tárgyatlan ige
<Ránc, redő, gyűrődés> a felületbe beleolvadva megszűnik, s egyenletes, sima felületűvé válik. 
Homlokán kisimulnak a barázdák. A ruha ráncai kisimultak. || a. <Ilyen kiemelkedéseket tartalmazó, vető felület, anyag> egyenetlenségeinek megszűnésével egyenletes, sima lesz. 
Reggelre kisimult a ruha. Az üdülésben kisimult az arca. □ A tenger kisimult s mély kékben 
 villózott a domború láthatárig. (Móricz Zsigmond)
- kisimulás; kisimuló; kisimult.