Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki, ami kapaszkodva mászik fölfelé vhová. A kocsira kapaszkodó gyermek. || a. (növénytan) Kapaszkodó léggyökér: a növény felkúszó szárán fejlődő, csak kapaszkodásra való gyökér.
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki magasabb társadalmi v. hivatali rangra, állásra szívósan törekszik. □ Az ilyen nemesemberféle apa magasra kapaszkodó fiát el nem hagyja. (Vas Gereben) A kapaszkodó ügyvéd mindig elkésik a házassággal. (Arany János)
3. Olyan <tulajdonság>, amely elősegíti, hogy vki, vmi kapaszkodjék. Kapaszkodó képesség.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki vhová kapaszkodik. A sziklára kapaszkodók egymáshoz kötötték magukat. Gyorsan lerázta magáról a beléje kapaszkodókat.
2. Lejtős hegyoldal, út, amelyre csak kapaszkodva (2) lehet feljutni. □ Néhol a meredekebb kapaszkodónál lépcsők voltak vágva az ösvénybe. (Jókai Mór) Megint elhallgattak, csak a kapaszkodót elhagyva szólalt meg újra a főispán. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) Az, amibe fogódzkodni lehet; fogódzó, fogantyú. Keresett vmi kapaszkodót, hogy el ne essék. □ [A kocsi] ki is dobta az embert, ha jól meg nem fogódzott a kapaszkodókba. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Kapaszkodó (I. 2) személy. Sosem szerette a kapaszkodókat.