KONTÓ főnév -t, -ja (
régies írva: conto is)
(
kereskedelem,
régies) Számla (1). □ A contónak nézett papiros az anyám
pecsét nélkül írt levele volt. (Kazinczy Ferenc) Száraz számadási könyvek, nyugták, kontók képezték a fiókok tartalmát. (Mikszáth Kálmán) || a. (
kereskedelem,
régies) Folyószámla (a).
Kontót nyit vkinek; kontót nyittat magának a könyvkereskedőnél. || b. (
régies,
bizalmas) Könyvbe, folyószámlára feljegyzett tartozás, adósság.
Kontóra: hitelbe, adósságra;
kontóra fogyaszt, iszik, vásárol; kiegyenlíti, kifizeti a kontót. □ Esti harangnál köszöntőt mond Kontóra rendelt savanyú borral. (Ady Endre) Abban az időben
már
a budai mészárosok nem akartak kontóra adni őfelségének. (Móra Ferenc) || c. (
átvitt értelemben is,
bizalmas)
Vkinek a kontójára: a) számlájára.
Más kontójára iszik. Az ő kontójára ment a mulatság. □ Üljön le oda a sarokba, ahol a kontómra ebédelhet. (Krúdy Gyula); b) rovására, terhére.
Ne az én kontómra csináljatok ilyesmit! Kinek a kontójára kell ezt írni?
- Szóösszetétel(ek): kontócsinálás; kontókönyv.
- kontóz.